A sokadik első

Már a sokadik blogot nyitom meg, és zárok le egy régebbit, persze nem örökre, egyszerűen csak megunom a dolgot. Nem tetszik a név, nem tetszenek az előtte megírt bejegyzések, túl behatárolt a téma, kifogások, kifogások. Rájöttem hogy nem megy ez a tematikus blogírás.
Most éppen itthon vagyok, betegen, próbálok minél hamarabb meggyógyulni, ezért rózsaszín és fekete pirulákat szedek, teázom, fekszem az ágyban és sorozatokat nézek. Ez így akár még jól is nézhetne ki, de azért van némi lelkiismeretfurdalásom amiért nem kapkodom a telefonokat az Infoparkban.
Két sorozatrész között született meg az ötlet hogy létre kellene hozni egy új blogot, nem is annyira a közléskényszer, inkább a lehetőségek miatt. Nem tudok mindent besűríteni egy filmes tematikájú blogba. Lehet hogy még lesz a régebbin bejegyzés lehet hogy nem, nem törlöm ki épphogy csak szüneteltetem. Nyilván ezzel nyugtatom magamat is. Nem vagyok újságíró, nem születnek cikkek, kritikák is csak olyanok amikre nagy nehezen lehetne ráhúzni ezt a jelzőt. Bejegyzések viszont időnként születnek főleg amikor van rá időm, el kellene gondolkozni azon hogy vajon van e értelme, mit akarok ebből kihozni, magamnak írok, vagy csak az internetnek?

P.S: Az egész hisztit jelenleg megoldottam egy név-, és címcserével, gazdaságos módszer.