Sopron-VOLT

Elmentem fesztiválozni...

Halálbiztos vizsga

nem is tudom milyen régen láttam ezt a filmet, de úgy emlékszem, akkor és ott tetszett:)

LEVIZSGÁZTAM, ennyi, vége, nincs több iskola, képzettség, szakma, elfogyott, megtelt tábla kirakva. Mondjuk az angol felsőfokút meg kéne csinálni, és a jogosítvány kérdés is lóg a levegőben, de megcsináltam,FILMFORGALMAZÓ vagyok. Tényleg csupa nagybetűvel!

A nagy kvízválasztó

Mivel kimaradt a hatefői bejegyzés, ezért most egy kicsit hosszabb lesz. Közeledünk a nagy naphoz, de melyikhez is? Első kérdés 10 pontért:

A.-forgalmazó leszek, B.- Volt fesztivál, C.-Harry Potter és gyerekkor vége, D.-tulajdonképpen hogy is fogom feldolgozni ezt a júliust? Tetszőleges válaszlehetőség, mind helyes, persze nem ugyanaz a súlya. Annyi mindennek lesz vége most, olyan furcsa, lassan lehetne forgatni erről az egészről valami Coming of Age filmet, a műfajt nem tudom behatárolni.

Most már muszáj hogy a nagybetűs ÉLET jöjjön, a kérdés csak az, hogy vajon jó irányba indultál?

Délután Tilva Ros a Corvinban, tök jó rendezvény lesz, kár hogy a feléről lemaradok, de ha maradnék akkor holnap nem tudok felkelni, és biztos lelkiismeret-furdalásom lenne = tehát aludni se aludnék. Na jó kezdek azért ráparázni erre a vizsgára, de hát nagyon régóta foglalkozom a témával, kb. mindig is ezzel foglalkoztam, elvileg már a szakma egy "hangyányi" része vagyok. Úgyhogy 19:15 -től közönségtalálkozót tart a Tilva Ros és a Külalak stábja a Corvin mozi emeleti előterében. Ez a lényeg! Meg a következő projektek.

Tegnap megrendeltem még két Jane Austen regényt, hiába ez van ha az ember beindul...

Pénteken pedig én indulok el, csak még egy Naturaqua sixpack kéne:) anélkül sehová. El kellene vinni Demjént is mert, már nagyon régen nem szórakozott sehol, és a fesztiválokat igazán szereti, persze nagy előnye az is hogy kis helyen elfér. A 30 seconds to mars pedig igazán nagy kedvence, ez a kép még tavaly készült.

Ma még párszor a tételeket átolvasom, rájövök hogy mire jó a marketing mix, megtervez a hetem. A kérdésekre visszatérve, van úgy hogy nem tudod a helyes választ.

Éjszaka a múzeumban 2

Amikor dolgoznom kellene, de ehelyett véletlenül megtalálok egy olyan Múzeumok Éjszakáján készül képet, amin én is rajta vagyok, meg Kornél:) vicces az a cipő...

Az eseményeket pedig dokumentálni kell. Még jó hogy nincs több része a Ben Stiller filmnek, ha mégis akkor rá lennék kényszerítve egy újabb post-ra ezzel a címmel.

Dario Marianellit pedig még mindig imádom!

A két dolog semennyire nem kapcsolódik össze, csak most erre esik jól dolgozni. Vajon más is azt képzeli gépelés közben, egy ilyen zenénél, hogy zongorázik? Talán ezt az egy dolgot sajnálom, hogy nem tanultam meg zongorázni, persze úgy hogy csak zsigerből jöjjön nem szolfézs órákkal, és mindenféle kötelező dologgal. Hanem csak azért mert jó.

Büszkeség és Balítélet

Volt ma egy gyors látogatásom a könyvesboltba, ahonnan a Büszkeség és balítélet (igen tudom, gáz hogy még nem olvastam...), és a World War Z is velem jött.

Az előbbitől tudom mit várhatok, az utóbbitól viszont nem nagyon, mindenesetre elég menő hogy Simon Pegg értékelése mérvadó a könyv borítóján... Most kezdték forgatni egyébként a filmadaptációt, Brad Pittel a főszerepben, úgy néz ki bevált náluk ez az ENSZ-es téma. Ami szuper, hogy hozzánk is jönnek, nem tudom mennyi időre, de az a lényeg hogy Fót/Etyek/Rákospalota rendesen foglalkoztatott. Etyekre valamikor jövő hónapban el is megyek, mert megnyílt a látogatócentrum, és már igazán kíváncsi vagyok a Hellboy díszletekre(ha már Rákospalotán lecsúsztunk a Roninról)

A két történet pedig a Büszkeség és balítélet meg a zombikban kapcsolódik össze, na ez lesz majd a harmadik, miután az említett két könyvet elolvastam. Csak hogy habzsoljuk az élvezeteket. Szintén most kezdik majd valamikor forgatni, úgyhogy megint belenyúltam... Welcome to Zombieland!

Éjszaka a múzeumban

Nem, nem lesz itt semmiféle Ben Stiller bohóckodás, csupán Múzeumok éjszakája. Péntek van, egy nappal közelebb a Volthoz, már nagyon várom a felhőtlen bulizást, pihenést és mindent ami ehhez tartozik. Dolgozom és közben hallgatom a 500 days of Summer zenéjét, és olyan jól esik. Délután be kell menni a katlanba amihez semmi kedvem nincs, Londonban 17 fok van, miért nem vagyok ott, akkor büntetlenül lehetne az időjárásról panaszkodni. De a nyár után ugye jön az ősz...

Pi

Volt után már tényleg elmegyek megcsináltatni...

Limitless

Egyrészt mert ez a mai film, másrészt meg valahogy ki kellene fejlesztenem magamban azt, hogy minimum három(de inkább négy) dolgot tudjak csinálni egyszerre. Lehetőleg jövőhét péntekig, úgy hogy közben nincs lelkiismeret-furdalásom amiért elhanyagolom az egyiket, vagy a másikat. Munka-tanulás-munka-munka-munka-tanulás-magyarhangya-ja és szabadidő( az meg minek). Nagyon jól fog esni az a két nap Volt fesztivál, nem lesz a közelben se számítógép, se problémák, maximum az hogy hűű milyen sorrendet válasszak, gőz-szauna-uszi, vagy fordítva. Ez a cél ami a szemem előtt lebeg. Majd én is ilyen Suit-Upként nyomom szerda reggel nyolckor a Városligeti fasornál...

Reggel a Sátántangó David Fincher féle trailere keltett, igen még ez is be van tervezve a nyárra, hogy megnézzem eme roppant rövid és lényegretörő alkotást... de lehet hogy maradok ennél a verziónál. Nem érzem magam késznek Tarr Bélára. Trent Reznor, Atticus Ross, Karen-O, ezzazz!

Trent Reznor ft. Karen O - Immigrant Song - HQ by ELMOesDIOS

Tegnap még Becoming Jane volt, ami azt eredményezte, hogy azonnal szükségem van egy könyvtárra, és persze mind a hat Jane Austen regényre, ki kellene erre találni valamit. Hoppá még egy teendő, abszolút Csúcshatás...

Akvárium

A ma reggeli film a Fish Tank lett, tegnap nem volt már időm megnézni. Kicsit hosszú volt, de mint coming of age történet nagyon jó. Nem egyszerű a felnőtté válás, pláne nem olyan körülmények között mint ahogy Mia-nak fel kell nőnie. Az elvárások és a valóság nem mindig találkozik, sőt valljuk be, legtöbbször soha. Az egyetlen kiút az akváriumból(panelház=akvárium embereknek)ha a maga mögött hagyja. Nyilván van bennem egy kis elfogultság mert nem tudom eldönteni hogy Michael Fassbender karakterét hova tegyem, alapvetően segítőkész és odafigyelő, mégis mindenkit becsap... Bobby Womackre viszont ezentúl máshogy nézek

Vagyunk akik Vagyunk

Somos lo que hay, mexikói kannibáldráma, ma(!!) nagyon sok moziban este, by magyarhangya. Ez az utolsó előtti film, klassz lenne ha sokan jönnének megint, a jövő hét pedig majd a Tilva Rosról szól.

Ma már megjártuk a Tescot, és a nagymamát, úgyhogy lehet koncentrálni a munkára, és a kannibál fiatalokra.

Kéne találni szponzort is a következő filmhez, de vajon mennyi esély van arra hogy a nyár első hetében bárki is foglalkozzon ilyennel, szerintem kb. nulla, minden döntést ősszel szoktak meghozni. Nyáron mindenki próbál elvegetálni a munkahelyén, nem pedig dolgozni...

Kezdem úgy látni, hogy benéztem a hétvégi neo-t mert a péntek-szombat buli, majd a jövőhét eseményei nem biztos hogy annyira örülnek egymásnak.

Apropó vigyázzatok az ujjaitokra!

http://vagyunkakikvagyunk.tumblr.com/

Viharos hétfő

Legyen inkább csak szeles, de olyan című film nem létezik... Viharos hétfő pedig igen:)http://www.imdb.com/title/tt0096180/

A koncepció pedig felülírja a szél sebességét. A film egyébként megnézendő,

már csak a szereplők miatt is. A mai nap még tartogat egy meetinget, némi felkészülést a holnapi vetítésre, és egy kis ücsörgést a Móricznál

Tegnap Bradley Cooper estet tartottam, mert jól esett, a Másnaposokról meg amúgy is mindig eszembe jut a tollboa és a Hip Hop Boyz koncert...

Jövőhéten hivatalosan is filmforgalmazó leszek, ha minden jól megy. Hű az már jövőhét. El kell kezdeni hangolódni a záróvizsgára is, a hatéves kortól erre készülés a vizsga szempontjából segít is meg nem is. Legalább egyszer illik elolvasni a dolgokat. Azt hiszem a fantasztikus mennyiségű csoporttársakból, egyedül én veszem komolyan az egészet, ami elég siralmas a jövőt tekintve, na nem az enyémet, inkább az övükét. Egy darabig érdekelt, de aztán ha nem hagyják hogy az ember segítsen, és egy ceruzát sem tesznek keresztbe az ügy érdekében, akkor egy idő után nem izgat a kérdés. Egyszer mindent meg lehet unni. Egyes emberek miért nem képesek tenni azért hogy jobb legyen nekik? Nem fogja senki megoldani a dolgokat helyettük.

A júniusi osztálytalálkozó úgy néz ki off, mert nagyon ügyesen meg van szervezve:) A jelenlegi állapot az július, aztán vagy lesz vagy nem. De cserébe lesz aznap LUMÚ és Múzeumok Éjszakája, zenével, filmmel, előadásokkal. Szeretni fogom.

Az óra

Imádom az új órámat, csak kicsit hangosan kattog. Ez nem közérdekű, maximum az időpont:)

Szombat este, vasárnap reggel

Tegnap Doug, Stu és Phil nyakába vette a várost és döbbenten tapasztalta, hogy nem minden van úgy ahogy azt elképzelték. Ütemterv alapján meg pláne nem...

De legalább találkoztak egy pálmafával, ami indokolatlanul lengedezett a Bazilika(!) előtt. Szerintem ő maga sem értette. Az Ötkert meg valamiért annyira, de annyira hype-olt, hogy ha akarnánk se tudnánk bejutni, úgyhogy a sor láttán úgy döntöttünk nem is akarunk bemenni. Pedig semmi hátsó szándék nem volt benne, nem akartunk találkozni Éden Kristóffal, vagy valami hasonlóan híres magyar celebritással... valószínűleg a sor nagy része akart. Úgyhogy vissza a jól bevált ötletekhez, és miután körbe sétáltuk a fél kerületet, ismét odaértünk a kezdőponthoz.

True Grit

Hatalmas elmaradásomat pótolom délután, pedig igazán szeretem Coen-éket, csak ez sajnos idő híján eddig kimaradt

Csapó!

Az első

Ami persze ebben a formában nem igaz, mert voltak már próbálkozások több kevesebb sikerrel. De mivel a lehetőség adott, és a lehetőségeket ki kell használni, így megszületett a mozi reggelire:)

„Ha egyszer beleszerettél a moziba”

interjú Peter Connelly, amerikai filmrendezővel, és Iványi Marcellel

Kinek, illetve minek a hatására kezdtetek el filmezni?

Peter Connelly: Amerikában, ahol felnőttem, volt egy 12 termes mozi, ahol hollywoodi filmeket játszottak. Gyermekkoromban a hétvégéket rendszeresen ott töltöttem, és mindig megnéztem két-három-négy filmet. Húszéves korom körül találkoztam Bergman és Antonioni filmjeivel, amik olyan nagy hatással voltak rám, hogy eldöntöttem, filmes iskolába megyek továbbtanulni.

Iványi Marcell: A mai napig nem tudom, miért, de a gimnáziumi orosztanárom, Huszár Ágnes hatására kezdtem el filmforgatókönyveket írni. A gimnáziumi évek alatt elkezdtem bejárni a Filmművészeti Főiskolára Bereményi Géza óráira. Géza nagyon lelkesen és meggyőzően tudott beszélni a filmekről, ami szintén beindította az agyamat, hogy az érettségi után nekem filmrendező szakra kell jelentkeznem. Akkor Herskó János és Gazdag Gyula indítottak osztályt, és ez volt az első olyan osztály, ahova már 18 évesen be lehetett kerülni. Engem szerencsére elsőre fölvettek.

A filmek iránti szerelem azóta is töretlen…

P.C. A gyerekeim születése óta ritkábban járok moziba, de még ma is igyekszem annyi filmet megnézni, amennyit csak tudok. Amikor 1993 és 1996 között itt éltem, Budapesten, különösen sokat jártam moziba, bizonyos filmeket, például a Woman Under the Influence című filmet tizenhárom alkalommal láttam a moziban, de minden alkalommal máshogy, más szemszögből néztem, szakmailag teljesen szétszedtem az egészet.

I.M. Ha egyszer beleszerettél a moziba, ez a szerelem életed végéig tart. A filmekben számomra az az elképesztő, hogy akárhányszor újranézed ugyanazt a filmet, mindig mást jelent.

Tudtok még filmet nézni nem szakmai szemmel?

I.M. Ha elkezdem unni a filmet, egyből elkezdek figyelni a technikai részletekre, például elkezdem elemezni, hogy mit csinál az operatőr. Ha jó a film, egyből kikapcsolok és elvisz magával, teljesen beszippant.

Mi volt az utolsó film, ami ilyen hatással volt rátok?

P.C. Nekem egy iráni film volt ilyen hihetetlenül jó élmény, aminek a rendezője most éppen börtönben van.

I.M. Pont pár napja láttam a TV-ben a Woman under Influence című filmet. Ezen kívül a Magasfeszültség című francia horrorfilm első 40-50 perce volt rám ilyen hatással a közelmúltban.

Kisjátékfilmet viszonylag ritkán vetítenek moziban, vagy akkor is csak kísérőfilmként. Erről mi a véleményetek?

I.M. Annak idején a kisjátékfilmek ugyanúgy a mozikultúra részét képezték, ahogy a híradóvetítés is. A magyar mozikultúrával ellentétben, például Párizsban, Berlinben, vagy Dániában nagyon sok moziban játszanak kisfilmeket. Úgy veszem észre, hogy Magyarországon is kezdik megszeretni a kisfilmeket, például egyre több a rövidfilmfesztivál, és az X csatornán éjszakánként rövidfilmeket vetítenek. Persze ezt még lehetne fokozni, mert egy rövidfilmen simán lehet ugyanannyit dolgozni, mint egy nagyjátékfilmen, sokszor ugyanannyi pénz és energia kell hozzá.

P.C. A kisfilmekben az a kihívás a nagyjátékfilmekhez képest, hogy amíg egy nagyjátékfilmnél adott a forma, tudod, hogy másfél óra alatt eljutsz valahonnan valahova, addig egy rövidfilmre ez nem jellemző. A kisjátékfilm ebből a szempontból kiszámíthatatlan, és pont ettől izgalmas.

Kiket tartotok fő közönségeteknek? Be tudjátok határolni?

P.C. Mindig arra törekszem, hogy olyan filmeket készítsek, amik az anyukámnak és a kritikusoknak is tetszenek. A Back by Sixben ezt sajnos nem sikerült megvalósítani. Sokan mondták, hogy nagyon szép film, de nem értik, mert furcsa. Ennek ellenére nem akarom könnyen fogyasztható filmek gyártásával eladni magam. Azt azonban szeretném, hogy több ember lássa, értse meg, hogy mit akarok mondani.

I.M. Ez a nyugati kultúra nyomása, hogy mindennek szólnia kell valamiről, mindig kell jelentést, amit meg kell fogalmazni.

A Back by Six alapötletét a kettőtök barátsága adta. Ez valóban így van? Ki kicsoda a filmben?

I.M. Nem lehet beazonosítani, hogy ki kicsoda, mert a két figura keveredik. A film egy érzésből született, nem pedig konkrét, megtörtént eseményeken alapul. Például nem jártunk ablakokat tisztítani, ahogy a film szereplői, de az tény, hogy sok helyen jártunk mi ketten az évek során.

A filmben feltűnik, hogy szeretsz koncentrálni a részletekre. A való életben is ilyen alapos megfigyelő vagy?

P.C. A részletek valóban nagyon fontosak számomra. Részletekben gondolkodom, nekem részletekből áll az egész világ. Szerintem nem kell Afrikába utazni ahhoz, hogy csodás dolgokat lásson az ember. Például amikor elmegyek egy múzeumba, egy teremben elvagyok egy napig.

Többször dolgoztatok együtt. Van következő közös terv?

I.M. Jelenleg mindketten nagyjátékfilmhez írunk forgatókönyvet egy nagyjátékfilmhez. Ha Peter filmet fog forgatni mostanában, biztos, hogy én leszek a producere. Vagy ha kimegyek Belgiumba vágni, ő lesz a hangmérnököm. Peter most sokat játszik, és én is sokat dolgozom színészként egy budapesti improvizációs társulatban, a Playgroudban.

Milyen felállásban nem dolgoztatok még együtt?

I.M. Nem voltunk még egymás asszisztensei.

P.C. Játszottunk már együtt filmben, és egymás filmjében is. Ezen kívül rendeztünk, a hangon és vágáson dolgoztunk együtt. Én csináltam a hangot Marcell három filmjében, és az egyikben játszottam is. Szerettem volna, ha a Back by Six-ben ő játssza az egyik főszerepet, de sajnos nem ért rá.

A filmkészítés mellett szoktatok filmekben játszani. A kettő közül melyik áll hozzátok közelebb?

I.M. Nálam a kettő azonos szinten van.

P.C. Könnyebb színészi munkákat kapni. A filmkészítés nagyon költséges és időigényes dolog, egy filmen akár három évig is lehet dolgozni.

Interjút készítette: Éri Enikő és Hercsel Adél