Tádááám, eljutottam oda hogy leülök és megírom ezt a bejegyzést is. Szóval akkor szeptember, amit már előző év azaz 2010 novembere óta várok, hiszen második út Londonba.
Megvolt az első majdnem IT-s feladat is egy router installálás személyében, ami nem nálam volt hanem a Dunaparton a régi lakótelepen, a Mancinál.
De nem ez volt a Szeptember lényege hanem a ködös Albion. Szeptember 7.én mentünk és egészen a névnapomig 15éig maradtunk, bő egy hét, és még ez sem volt elég mindenhez. Teáztunk a Királynőnél, voltunk a Baker Street 221B-ben, meglátogattuk a viaszbábukat a Madame Tussaud-ban, voltunk Wimbledonban és a Wembleyben, Camdenben, és Greenwichben is. Volt minden ami hivatalos turistacélpont, és ami a legjobb volt az egészben. Legalábbis a mostani helyzet szerint, az az hogy ott lehettünk amikor a Tinker Tailor Soldier Spy premierje volt. Amikor odaértünk a BFI Southbankre nagyon meglepődtem hogy alig két sornyi ember várta a nagyon(!) prominens színészeket, színésznőket, konkrétan a brit színjátszás legjavát...Ott volt Tom Hardy, John Hurt, Gary Oldman, Colin Firth, a rendező Tomas Alfredson, még Noomi Rapace is, és persze Benedict Cumberbatch is:) akiért úgy tudok rajongani mint egy 6 éves a pónikért. Hatalmas meglepetés volt az hogy amikor elindultunk hazafelé, találkoztunk egy magyar sráccal, akinek azóta sem írtam, de aki minden egyes premieren amin tud ott van, és hihetetlen történeteket mesélt a megélhetési autogrammvadászokról, és emberekről akivel találkozott.
Nagyon szeretem Londont, pont az a város ahol egyszerre jelen van a nagyon régi és a nagyon modern, mégsem bántó ez a keveredés, az emberek addig a pontig amíg turista vagy iszonyatosan kedvesek, minden gördülékeny, tudom hogy nagyon elfogult vagyok, de így ezekkel az élményekkel bármikor visszamennék újra-és-újra.
Titkon már azon gondolkodom hogy mikor mehetek újra...
Idén valószínűleg nem fog összejönni, ha csak nem az olimpia után, addig biztos nem betáblázott év, betáblázott utazásokkal, rendkívül korlátolt mennyiségű szabadnappal:)
Amikor visszajöttünk Londonból elkezdtem a Kreszt, és a vezetést újra, mert gondoltam most itt az ideje. Nem sejtettem mi vár még rám. Nem is arról van szó hogy nem szeretném, vagy hogy ne tudnám megtanulni, éppen csak pont akkor változik meg minden amikor nekem kellene vizsgázni, tehát a dolog még meglehetősen folyamatban van, nem én leszek az aki rekordot dönt gyorsaságból.
Közben október lett. Volt Vasököl premier hideg pizzával, tetoválás Melindával, a Pí, amit nem tudom milyen sokáig húztam, de végül csak meglett, volt sikeres és sikertelen KRESZ vizsga is.
Volt kiállításmegnyitó ami egy nagyon kedves barátnőmé volt, aki most kint van Dániában, és ha véletlenül olvassa, akkor érezze nagyon jól magát:)
Magam mögött tudhatom életem első Képregénybörzéjét is, amin inkább kevesebb mint több sikerrel de végül bemutatkoztunk.Mint CLC, mint magyarhangya. Ártani nem ártott. Rá pár azaz egy nappal Kick/Ass az Odeonban. Nem voltunk sokan, de cserébe nagyon jól éreztük magunkat. Sűrű hét volt Ákos Blu-Ray, torna kezdés, Kritikus Tömeg és buli a moziban, nem is tudom hogy tudtam egyszerre ennyi mindenre odafigyelni. Október végén megint elérkeztünk egy olyan időponthoz, ahol jól nem utaztunk el a lányokkal Lengyelországba, ez azóta is folyamatosan tolódik.
Halloween, szokásos kinti madárijesztő, és Placebo We Come in Pieces Blu-Ray:)
Ennyi volt az ősz kezdete.
