Már megint lusta vagyok

De annyira hogy az összesen annyi telt tőlem hogy a két blogot összevontam, legyen meg az a tuti...
A heti egy bejegyzést, havi egyre módosítom:) Nincs most közléskényszerem na!

Aludni kéne

Nem tudok elaludni, pedig minden porcikám ezt kívánja, ismeritek az érzést amikor leragad a szemed de mégsem sikerül. Nem tudom eldönteni hogy fázom vagy melegem van, ezért a köztes és jól bevált módszert alkalmazva kidugom az egyik lábam a takaró alól. Lehet hogy egyszerűbb lenne kevesebb réteg alatt aludni, de sokkal kényelmesebb beleburkolózni a több réteg takaróba.Ha mar úgysincs itt senki, csak egy folyton integető kínai macska.

Visszatértem

Lezártam a Dániás blogot, úgyhogy itt folytatom újra, remélem ha nem is a napi egy, de legalább a heti egy bejegyzés valamilyen formában sikerülni fog, ha máshogy nem akkor valami kép, vagy szösszenet összejön, mert ha nem akkor vagy nagyon unalmas az életem, vagy nagyon nem, és nincs időm írni semmiről.

Addig is álljon itt életem győztes csocsó zenéje, amivel kétszer is sikerült legyőznöm Csehországot, és a visszavágó talán márciusban esedékes.

Utolsó bejegyzés

Lassan három hete itthon vagyok, úgyhogy volt idő visszaszokni a normál kerékvágásba itthon. Holnaptól újra munka. Túl vagyunk a karácsonyon, a szilveszteren, az első találkozásokon is.
Összességében 4 olyan hónapon vagyok túl amit bárkinek bátran merek ajánlani, mert ha ügyes, és barátságos, akkor barátokat és nagyon jó tapasztalatokat szerezhet. Ha dánul akarsz tanulni lehet, nekem annyira nem sikerült, de ez legyen az én lustaságom hibája, cserébe tanultam kicsit csehül mert miért ne, és találtam olyan embereket akikkel nagyon remélem hogy tartani fogom a kapcsolatot.
Köszi Dánia, lehet hogy az ország kicsit unalmas volt,de Snoghoj sosem és biztos nem fogom elfelejteni. :)

hó, ami lassan el is olvas

Azért nem írtam különösebben semmit, mert a hétvégéig különösebben semmi nem történt...unalmas jellegű hétköznapok, időnként filmnézés, meg egy gyorsan lefutó vírusos gyomorrontás volt a koppenhágai hét után...nem Koppenhágából hoztuk a vírust, ugyanúgy a musicales osztályt is érintette a dolog. De legalább elmondhatom, hogy a fehér vödör és én szoros barátságot kötöttünk, és senki sem képes ilyen ügyesen falra hányni mint én:)
Miután mindenki felépült mindenféle nyavalyából, és ellógtuk azokat az órákat amiket el tudtunk( jó azért kicsit később kelni időnként) ott tartottunk hogy hopp mindjárt december.
November utolsó hetében megint kaptunk egy vendégtanárt aki ahelyett hogy mindenféle haszontalan kommunikációs teóriát próbált a fejünkbe nyomni,kicsit életszerűbben közelítette meg a témát, és kiderült hogy a facebookon kívül kevés ember blogol, twitterezik stb. Rólam meg kiderült hogy túl sok ilyen dolgot csinálok, még ha nem is olyan rendszerességgel mint ahogy kellene. De nem lehet állandóan leírni ugyanazokat a dolgokat. És Dánia mint olyan elég unalmas ebből a szempontból... Szerintem senki nem kíváncsi a tehén, tehén, sirály, eső, eső témára:-)
A kommunikációs tréning után éles váltás, és másnap kaptunk egy elég részletes maffiatörténelmet, ami tök érdekes volt,és ha hazamegyek tuti megnézem végre a Keresztapát, csak ugye valakinek meg kellene szereznie jó minőségben...
Aztán jött a hidegzuhany a hétvégén, szó szerint. Az iskola ugyanis kitalálta hogy mivel annyira jó fejek vagyunk, meg fenntarthatóság, meg spóroljunk az árammal, meg különben is jöjjön össze a társaság megint. Lekapcsolták az áramot 40 órára... Ami azt jelenti hogy se áram,se fűtés, se melegvíz, és minimális internethozzáférés, mivel ha a gép, meg a telefon lemerül, akkor köszi de az internet sem működik rendesen...
Szóval villany lekapcs, mi pedig a Csongorral elkezdtünk gyártani egy videonaplót arról hogy hogyan éljünk túl, amit rögtön másnap be is fejeztünk mivel lelépett Koldingba... mentségére legyen mondva, hogy azért beteg volt. Úgyhogy nincs áram, de valahogy világítani kell. Megint én voltam a felkészült a tekerős elemlámpával, úgyhogy nagyjából mindenki tudta hogy éppen hol járok, amikor tekertem a dinamót a lámpában. A többiek egyébként úgy tudtak elemlámpához jutni, hogy a tornateremben egy csomó vödörben elhelyezett tárgyat próbáltak felismerni, majd elmesélni hogy mi is volt az... Mindenki kapott lámpát, nem volt bonyolult dolog. Az első nap énekelgettek az éneklő emberek, a második nap pedig a tanárok zenéltek... Amikor megszólalt az első umcacca dal, na én akkor menekültem ki a teremből. A hideg kaja sem volt annyira ínyünkre úgyhogy Lenkával jól el is mentünk a Burger Kingbe gyors, és meleg ételt enni...És igen ettem fagyit is, mert november végén úgy kell! A többiek addig kint főztek a hidegben mindenféle fűszeres dolgot aminek egy része finom volt, egy része meg borzasztó fűszeres, úgyhogy a fűszert lehetett érezni, mást nem nagyon.
Szombaton beindult a karácsonyozás abban a pillanatban ahogy visszakapcsolták az áramot, úgyhogy adventi koszorú gyártás, meg amorf szarvas, amit azóta sem láttam, meg karácsonyi buli, karácsonyi zenék és karácsonyi vacsora. Ami nagyon jól sikerült, szépen feldíszítették az étkezőt, és mindenki örömmel nyugtázta hogy nincs minden veszve, kapunk mi még meleg ételt.
Van már karácsonyfa is a hallban.
Leesett az első hó szombat éjjel, egész korrekt mennyiségben, úgyhogy a vasárnap hógolyózással,hóember építéssel és hasonló dolgokkal telt, a hóembert elneveztem Kálmánnak,de szegény viszonylag hamar elvesztette a fejét, nem tudom miért...
A karácsonyozás ma beindult az osztályban is, egész délelőtt dekoráltunk, zenét hallgattunk, fotózkodtunk, mindenki mikulás sapkában, úgyhogy az egész társaság nagyon jól vette a dolgot. Mi egy kicsit meg is bolondultunk.
Délután pedig megpróbáltunk kókuszgolyót, meg valami cseh édességet gyártani, aminek az alapja tulajdonképpen ugyanaz lett, de valószínű csak azért mert ugyanazokból az alapanyagokból tudtunk csak dolgozni, és háztartási keksz az meg ugye nincs, meg minek...nehogy már egyszerű legyen. Holnap kiderül milyen lesz,szerintem baromi édes lesz mindkettő, de cserébe nagyon szépek lettek, mert van rajta marcipán, meg kókuszreszelék, meg mindenféle, úgyhogy a giccs határát súrolja kicsit.
Képek a szokásos módon oldalt, már amit nem felejtek el feltölteni:-)
Egy bő hét és jövök, furcsa lesz az itteni emberek nélkül, de az otthoniak már nagyon hiányoznak, igen te is aki olvasod.
Aki meg innen hiányol majd az meg jöjjön Budapestre és látogasson meg:-)

Koppenhága 2.

A hét elején volt egy vendég tanárunk aki a fenntarthatóságról tartott előadást két napig. Beszélgettünk a globális felmelegedésről,a biodolgokról, az öko-falukról. Eleinte nagyon érdekes volt, néztünk néhány dokumentumfilmet is,ami egy idő után kezdett unalmassá válni, mert folyamatosan csak beszélgessünk, vitatkozzunk a témáról, és hasonló dolgokkal foglalkoztunk. Semmi hétköznap is alkalmazható ötlet nem került elő, oké gyűjtsük szelektíven a hulladékot, kapcsoljuk le a lámpát ha kimegyünk egy szobából, és ne hagyjuk nyitva az ablakot ha fűtünk a szobában. Ezt eddig is tudtuk. Úgyhogy kicsit csalódottak voltunk.

Este visszaérkezett Martin is, akit megleptünk azzal hogy a szobáját telepakoltuk a halloweenről megmaradt koporsóval, kitekertük a villanyt, és a Csongor egy villogó elemlámpával cilinderben a fején, napszemüveggel  várta hogy kinyissa az ajtaját. Hát meglepődött:) Belesétált a csapdába:)

Hozott nekem otthonról citromos Becherovkát, ami nagyon finom volt, és csak kicsit műízű, úgyhogy majd otthon valahonnan szerezni kell.

Kedden nem mentünk be első órára, aztán a másodikra már muszáj volt.

Szerdán délelőtt összepakoltunk, aztán a musicales osztállyal különbusszal elindultunk Koppenhágába. Az előző Koppenhágai út teljesen más volt, most világosban indultunk, úgyhogy sokkal többet láttunk. Az Øresund hídon mentünk keresztül, ami tényleg nagyon hosszú, kicsit ködös volt az idő, úgyhogy csak néhány pillért meg a vizet lehetett látni, partot sokáig semerre.

Az út Snoghojból Koppenhágába kb. 2,5 óra volt, ami azért nem rövid, úgyhogy szépen lassan mindenki elaludt a buszon. Amikor beértünk Koppenhágába, Mathilde rögtön elkezdte mondani hogy itt lakik, felismertem a kereszteződést is, meg hogy mi micsoda. Az ő osztályukat kiraktuk a színháznál, aztán továbbmentünk a szállás felé. A hostel ahol megszálltunk a város központjában volt. A lányokkal kaptunk egy közepes méretű szobát emeletes ágyakkal, rögtön be is foglaltam az egyik alsó, mellettem a cseh lány, felettem senki, úgyhogy optimális volt. Lepakolás után volt egy kis szabadidőnk a környéken körülnéztünk, aztán elindultunk osztályostul vacsorázni. Mikael nem igazán tudta az utat, úgyhogy a viszonylag egyszerűen megközelíthető helyet nagyjából dupla annyi idő alatt találtuk meg, mint ahogyan vissza indultunk. Maga a hely amiről azt hittük hogy étterem lesz, mert úgy volt beharangozva, gyakorlatilag egy tornaterem volt, ahol egy csomó ember állt sorba ugyanazért a borzalmas kajáért, úgyhogy amikor ezt megláttuk, akkor közöltük a tanárral hogy ok, reggel találkozunk, mi most elmegyünk innen, és eszünk valami embernek valót.

El is indultunk, az első McDonaldsig el is jutottunk, aztán visszamentünk a szállásra, lepakoltunk, és elindultunk a városba mászkálni. Elmentünk Christianiába is még aznap este.

A városban rengeteg biciklista van, és végre megint láttunk gyalogosan közlekedő embereket is. Eltévedni nem nagyon lehet, mert jók a képességeink. Nekem megy a tömegközlekedés beazonosítása, és a merre is induljunk rész, a srácok meg a tornyok alapján ügyesen belőtték hogy hol is vagyunk.

Másnap reggel szokásos hostel reggeli, közepes kávéval, de a kávé mindenhol gyenge, úgyhogy ezen már nincs meglepődés.

Délelőtt hivatalos program, a hét elején megismert tanár körbevitt minket Christianian, az elejétől a végéig, az egész "hippinegyed" nagyon érdekes volt, kicsit olyan mintha a Dunapartot és a gyárat( a csepelit) kereszteznénk, és teleraknánk színes dolgokkal. Nagyon sok művész él itt, és ez a házakon is látszott.

Aztán miután végeztünk megint elindultunk a városba, ahol viszonylag hamar ketté szakadt a csapat, mert már nem annyira bíztunk a tanár képességeiben, úgyhogy saját programot kreáltunk magunknak. Este megint mászkáltunk, kicsit vásárolgattunk, nézelődtünk. A város nem túl nagy, úgyhogy nagyon jól be lehet járni gyalog, és az ember csak azon kapja magát hogy jééé már megint olyan helyen vagyok amit ismerek, mert már jártam itt korábban. Sok a mozi, ami nagy plusz pont, ami mínusz hogy borzalmasan drága.

Az emberek 95% beszél angolul itt is, úgy nem okozott gondot kérdezősködni.

Pénteken nagyjából ugyanez volt a program, mászkáltunk, és közben várost néztünk. Többnyire kívülről néztük meg a dolgokat, mert a belépőjegyek drágábbak az átlagosnál... még mindig London az etalon.

A sétálóutcában szembe akadtunk egy Disney bolttal, ahol borzasztó sok időt el tudtunk volna még tölteni, és kb. mindent megvenni, de 14:40re vissza kellett érni a központi pályaudvarra mert indult a vonatunk. Úgyhogy 2,5 nap mászkálás után azt hiszem kívülről láttam Koppenhágát, még ha a Kis Hableány ki is maradt. Viszont elcsíptük a karácsonyi vásár elejét:)

Nem tudom hogy visszajönnék e, nagyon drága város, és annyi mindent nem nyújtott mint a többi európai nagyváros ahol eddig jártam. Ha van miért akkor persze nagyon szívesen. Mindenkinek akivel eddig beszéltem hasonló volt a benyomása.

Visszaértünk vacsira, aztán mindenki beájult mert már fáradtak voltunk a sok utazástól.

Holnap mosás, ma pihi, délután is aludtam kicsit, mert sötét van meg november, meg hideg. Aztán lassan el kell kezdeni készülődni a karácsonyra:)

Képek szokásos módon oldalt

már csak egy bő hónap maradt

A héten nem sok minden történt, mégis megint péntek van.
Furcsa volt a hét elején hogy elment a Manca és a cseh is. De azért jó hogy van internet, mert kb. mintha mi sem történt volna. A hét eleje elég fárasztó volt mert minden óránk percre pontosan meg volt tartva.
Hétfőn a sport órán elindultunk sétálni, de abban a percben amikor Mikael kitalálta hogy akkor most menjünk megint a tengerparton( tehát legyünk nyakig vizesek a 7 fokban) akkor Tsugu és Csongor társaságában lemaradtunk a birka csoporttól, és inkább a saját fejünk után mentünk, és körbe néztünk a környéken megint. A legoházak még mindig meglepnek, kicsi téglából épült, mintha nem is laknának benne emberek, lakópark, vagy nyaralóövezet nem tudjuk eldönteni. Hatalmas tehenek, akik augusztus óta bundát növesztettek, szóval vidéki idill.
Szerdán Open Stage volt, mi most nem csináltunk semmit, csak a musicales osztály, de végre lehet látni ilyenkor a fejlődést, vagy a nem-fejlődést. Azért abban biztos vagyok, hogy egy fél év múlva még lehet ebből valami.
Volt a héten egy félig ír lány a suliban megnézni hogy milyen itt az élet, természetesen az én szobámban búcsúztattuk el.
Az volt a terv a hétre hogy kialszom magam, illetve hogy sokkal többet alszom mint általában, hát ez nem annyira sikerült eddig, talán ma, de lehet hogy csak vasárnap. Szombaton jönnek a régi diákok, kíváncsi vagyok hogy milyen arányban lesznek dánok, valószínű hogy 90-10% arányban...
Reggel elvileg médiával kezdünk, de a tanárok már nem annyira pontosak mint az elején, délután pedig szerintem folytatjuk a micimackó fordítását.
Ma reggelinél előkerültek a delfinek, végre láttuk őket. Igaz elég messze voltak, de az uszony azért lebuktatta őket.
Jövőhéten pedig ismét Koppenhága. Szerdától Péntekig!! :)