Koppenhága 2.

A hét elején volt egy vendég tanárunk aki a fenntarthatóságról tartott előadást két napig. Beszélgettünk a globális felmelegedésről,a biodolgokról, az öko-falukról. Eleinte nagyon érdekes volt, néztünk néhány dokumentumfilmet is,ami egy idő után kezdett unalmassá válni, mert folyamatosan csak beszélgessünk, vitatkozzunk a témáról, és hasonló dolgokkal foglalkoztunk. Semmi hétköznap is alkalmazható ötlet nem került elő, oké gyűjtsük szelektíven a hulladékot, kapcsoljuk le a lámpát ha kimegyünk egy szobából, és ne hagyjuk nyitva az ablakot ha fűtünk a szobában. Ezt eddig is tudtuk. Úgyhogy kicsit csalódottak voltunk.

Este visszaérkezett Martin is, akit megleptünk azzal hogy a szobáját telepakoltuk a halloweenről megmaradt koporsóval, kitekertük a villanyt, és a Csongor egy villogó elemlámpával cilinderben a fején, napszemüveggel  várta hogy kinyissa az ajtaját. Hát meglepődött:) Belesétált a csapdába:)

Hozott nekem otthonról citromos Becherovkát, ami nagyon finom volt, és csak kicsit műízű, úgyhogy majd otthon valahonnan szerezni kell.

Kedden nem mentünk be első órára, aztán a másodikra már muszáj volt.

Szerdán délelőtt összepakoltunk, aztán a musicales osztállyal különbusszal elindultunk Koppenhágába. Az előző Koppenhágai út teljesen más volt, most világosban indultunk, úgyhogy sokkal többet láttunk. Az Øresund hídon mentünk keresztül, ami tényleg nagyon hosszú, kicsit ködös volt az idő, úgyhogy csak néhány pillért meg a vizet lehetett látni, partot sokáig semerre.

Az út Snoghojból Koppenhágába kb. 2,5 óra volt, ami azért nem rövid, úgyhogy szépen lassan mindenki elaludt a buszon. Amikor beértünk Koppenhágába, Mathilde rögtön elkezdte mondani hogy itt lakik, felismertem a kereszteződést is, meg hogy mi micsoda. Az ő osztályukat kiraktuk a színháznál, aztán továbbmentünk a szállás felé. A hostel ahol megszálltunk a város központjában volt. A lányokkal kaptunk egy közepes méretű szobát emeletes ágyakkal, rögtön be is foglaltam az egyik alsó, mellettem a cseh lány, felettem senki, úgyhogy optimális volt. Lepakolás után volt egy kis szabadidőnk a környéken körülnéztünk, aztán elindultunk osztályostul vacsorázni. Mikael nem igazán tudta az utat, úgyhogy a viszonylag egyszerűen megközelíthető helyet nagyjából dupla annyi idő alatt találtuk meg, mint ahogyan vissza indultunk. Maga a hely amiről azt hittük hogy étterem lesz, mert úgy volt beharangozva, gyakorlatilag egy tornaterem volt, ahol egy csomó ember állt sorba ugyanazért a borzalmas kajáért, úgyhogy amikor ezt megláttuk, akkor közöltük a tanárral hogy ok, reggel találkozunk, mi most elmegyünk innen, és eszünk valami embernek valót.

El is indultunk, az első McDonaldsig el is jutottunk, aztán visszamentünk a szállásra, lepakoltunk, és elindultunk a városba mászkálni. Elmentünk Christianiába is még aznap este.

A városban rengeteg biciklista van, és végre megint láttunk gyalogosan közlekedő embereket is. Eltévedni nem nagyon lehet, mert jók a képességeink. Nekem megy a tömegközlekedés beazonosítása, és a merre is induljunk rész, a srácok meg a tornyok alapján ügyesen belőtték hogy hol is vagyunk.

Másnap reggel szokásos hostel reggeli, közepes kávéval, de a kávé mindenhol gyenge, úgyhogy ezen már nincs meglepődés.

Délelőtt hivatalos program, a hét elején megismert tanár körbevitt minket Christianian, az elejétől a végéig, az egész "hippinegyed" nagyon érdekes volt, kicsit olyan mintha a Dunapartot és a gyárat( a csepelit) kereszteznénk, és teleraknánk színes dolgokkal. Nagyon sok művész él itt, és ez a házakon is látszott.

Aztán miután végeztünk megint elindultunk a városba, ahol viszonylag hamar ketté szakadt a csapat, mert már nem annyira bíztunk a tanár képességeiben, úgyhogy saját programot kreáltunk magunknak. Este megint mászkáltunk, kicsit vásárolgattunk, nézelődtünk. A város nem túl nagy, úgyhogy nagyon jól be lehet járni gyalog, és az ember csak azon kapja magát hogy jééé már megint olyan helyen vagyok amit ismerek, mert már jártam itt korábban. Sok a mozi, ami nagy plusz pont, ami mínusz hogy borzalmasan drága.

Az emberek 95% beszél angolul itt is, úgy nem okozott gondot kérdezősködni.

Pénteken nagyjából ugyanez volt a program, mászkáltunk, és közben várost néztünk. Többnyire kívülről néztük meg a dolgokat, mert a belépőjegyek drágábbak az átlagosnál... még mindig London az etalon.

A sétálóutcában szembe akadtunk egy Disney bolttal, ahol borzasztó sok időt el tudtunk volna még tölteni, és kb. mindent megvenni, de 14:40re vissza kellett érni a központi pályaudvarra mert indult a vonatunk. Úgyhogy 2,5 nap mászkálás után azt hiszem kívülről láttam Koppenhágát, még ha a Kis Hableány ki is maradt. Viszont elcsíptük a karácsonyi vásár elejét:)

Nem tudom hogy visszajönnék e, nagyon drága város, és annyi mindent nem nyújtott mint a többi európai nagyváros ahol eddig jártam. Ha van miért akkor persze nagyon szívesen. Mindenkinek akivel eddig beszéltem hasonló volt a benyomása.

Visszaértünk vacsira, aztán mindenki beájult mert már fáradtak voltunk a sok utazástól.

Holnap mosás, ma pihi, délután is aludtam kicsit, mert sötét van meg november, meg hideg. Aztán lassan el kell kezdeni készülődni a karácsonyra:)

Képek szokásos módon oldalt

már csak egy bő hónap maradt

A héten nem sok minden történt, mégis megint péntek van.
Furcsa volt a hét elején hogy elment a Manca és a cseh is. De azért jó hogy van internet, mert kb. mintha mi sem történt volna. A hét eleje elég fárasztó volt mert minden óránk percre pontosan meg volt tartva.
Hétfőn a sport órán elindultunk sétálni, de abban a percben amikor Mikael kitalálta hogy akkor most menjünk megint a tengerparton( tehát legyünk nyakig vizesek a 7 fokban) akkor Tsugu és Csongor társaságában lemaradtunk a birka csoporttól, és inkább a saját fejünk után mentünk, és körbe néztünk a környéken megint. A legoházak még mindig meglepnek, kicsi téglából épült, mintha nem is laknának benne emberek, lakópark, vagy nyaralóövezet nem tudjuk eldönteni. Hatalmas tehenek, akik augusztus óta bundát növesztettek, szóval vidéki idill.
Szerdán Open Stage volt, mi most nem csináltunk semmit, csak a musicales osztály, de végre lehet látni ilyenkor a fejlődést, vagy a nem-fejlődést. Azért abban biztos vagyok, hogy egy fél év múlva még lehet ebből valami.
Volt a héten egy félig ír lány a suliban megnézni hogy milyen itt az élet, természetesen az én szobámban búcsúztattuk el.
Az volt a terv a hétre hogy kialszom magam, illetve hogy sokkal többet alszom mint általában, hát ez nem annyira sikerült eddig, talán ma, de lehet hogy csak vasárnap. Szombaton jönnek a régi diákok, kíváncsi vagyok hogy milyen arányban lesznek dánok, valószínű hogy 90-10% arányban...
Reggel elvileg médiával kezdünk, de a tanárok már nem annyira pontosak mint az elején, délután pedig szerintem folytatjuk a micimackó fordítását.
Ma reggelinél előkerültek a delfinek, végre láttuk őket. Igaz elég messze voltak, de az uszony azért lebuktatta őket.
Jövőhéten pedig ismét Koppenhága. Szerdától Péntekig!! :)

Egy elég sűrű hét vége

A hétfő elég unalmas volt, takarítással és hasonlókkal telt, viszont a kedd már izgalmasabbra sikerült. Nagyjából délben kiderült hogy igen, tényleg megyünk színházba, szóval fürdés-hajmosás, lehetőleg olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet, mert a második óra után vacsora, és irány Fredericia.
Az Aladdint néztük meg, amit a Disney rajzfilmből alakítottak át musicallé, és még így is hogy dánul volt, nagyon jól sikerült. Igaz a poénok nagy része azért nehezen, vagy lassan jött át, és időnként le kellett fordítani a történetet hogy teljesen tiszta legyen azoknak is akik nem látták kétmilliószor a mesét mint én. Tegyük hozzá, hogy két nappal előtte én is újra megnéztem, de csak a hangolódás miatt:)
Szerdán elmentünk Aarhusba.
Kilencre jött értünk a különbusz, amivel kb. másfél óra alatt oda is értünk, elvileg Koppenhága után a második legnagyobb város, ezt annyira mi nem éreztük,de mégis több ember volt itt mint amit eddig láttunk. Halloween ugye erre a szerdára esett, és ennél jobb időzítést nem is lehetett volna kitalálni a Munch kiállításra. Hihetetlen hogy pont a kedvenc kamu-ünnepemen láttam a Sikolyt!
Aarhusban megnéztük az Aros múzeumot, ahol a Munch kiállítás volt, és ez is egy modern művészethez köthető múzeum, úgyhogy már eléggé hiányoznak a németalföldi festők. Utána bementünk a mellette levő kb. Művészetek Palotájába, ahol azt hittük hogy meg is fogunk nézni valami konkrét dolgot, mondjuk a koncerttermet, de nem csak felmentünk a lépcsőn meg lejöttünk a lépcsőn. Ez a tanárunknak valami új hóbortja hogy csak bemegyünk az épületekbe, viszont ott kb. nem nézünk meg semmit. Szerdán nagyon hideg volt, úgyhogy az is elképzelhető hogy melegedni mentünk be. Nem tudom, igazából nem kérdeztem:)
Utána megnéztük a nagytemplomot, ami furcsa módon aránytalanul világos volt a frissen festett fehér falak, és  az ablakok miatt. Ez után pedig kaptunk pár óra szabadidőt, amit fel alá sétálgatással töltöttünk, mert nem vettünk semmit az árak miatt. A végén persze megéheztünk kicsit, úgyhogy azért a Smoothiet megint megtaláltam a boltban, végül is ha már itt lehet kapni otthon meg nem nagyon... akkor miért ne:D
Sötétedéskor indultunk vissza, ekkorra már mindenki nagyon fázott. Hazafelé a forgalom kicsit bedugult, úgyhogy késve érkeztünk, de szerencsére a Mancinak nem kellett sokat várnia, szerdán ugyanis megérkezett:D
Igyekeztünk értelmesen eltölteni az időt, úgyhogy vacsora után dumáltunk, aztán átjött a kelet-európai szekció a szobába, úgyhogy elég kerek kis üdvözlést sikerült összehozni. Culture Club is volt, ahol egy srác gitározott meg énekelt, szegényt nem tudtuk komolyan venni, mert túl sok mindenről akartunk egyszerre beszélgetni, és szinte mindenen röhögtünk. Csütörtökön bementünk Fredericiába, és a környéket kicsit megnéztük. Este nagyjából ugyanaz volt a program mint szerdán annyi különbséggel hogy kicsit csocsóztunk is, ahol 3-0ra nyertünk Csehország ellen... ami szép teljesítmény:D
Péntek délelőtt pihi, kisebb pakolászás, aztán 3 után kicsivel elindultunk Koppenhágába, Mathilde, Martin, Manci meg én, nem tehetek róla mindenkinek M-betűvel kezdődik a neve...Tényleg nem direkt.
A vonatjegy iszonyatosan drága sajnos, illetve az egész dániai közlekedés, buszostól mindenestül, de azért végülis megérte, mert nagyon jól sikerült a hétvége.
Pénteken jelent meg a piacon a hivatalos karácsonyi sör, úgyhogy az egész város lényegében erről szólt, sok ember volt az utcán, jó volt már végre látni egy kis vibráló éjszakai életet, nem mindig csak a sirályokat meg a tengert. A sálamat is sikerült valamikor, valahogy elhagyni, úgyhogy már csak 3 maradt:D
Szombat délelőtt miután feltápászkodtunk, Mathilde és Asger olyan ebédet csináltak nekünk hogy hűű. Mi bevállaltuk utána az eltakarítást, ami végül is abból állt hogy Manci mosogatott, én törölgettem, a Martin meg pakolt.
Délután bementünk megint a városba, ahol kicsit sétáltunk, de sok mindent nem láttunk belőle, de majd jövőhéten, amikor úgyis 3 napra megyünk. Voltunk viszont egy könyvtárba ahová szívem szerint beköltöznék, hatalmas, modern, jól felszerelt, ingyenes, nem is tudom mi kell még.
Este visszajöttünk az utolsó vonattal ami még kapcsolódott az utolsó buszhoz, úgyhogy 11körül beestünk a szobába. Eléggé elfáradtam ezen a héten, a jövőhét viszont nyugis lesz, úgyhogy rá tudok aludni a maradék másfél hónapra:)
Képek oldalt:)