Megint nagyon elmaradtam a blogbejegyzésekkel, de egyszerűen levegőt venni nincs időm.
Lement a buli Dunaharasztin, sőt azóta még egy, plusz egy érettségi találkozó ami elég tanulságos volt.
De kezdjük a legelején. Jó volt újra Harasztin lenni, visszatértek az emlékek amikor punk zenét hallgattunk, sétáltunk a Heinzbe, kommandóztunk a kólagyár felé vezető úton, és persze nagyon büszkék voltunk arra hogy nem buktunk le:)
Linda angoljait nagyon szeretem, ők is szeretnek minket, fantasztikus ivócimborák, és ők sem bírják a pálinkát nem csak én:)
Az érettségi találkozóra is eljöttek, és egyáltalán nem voltak a társaság terhére, sőt... Furcsa volt hogy amíg a lányok arról beszélgettek, hogy milyen zenekar játsszon az esküvőjükön, a fiúk pedig feltűnően próbálták rejtegetni az 5 év alatt kifejlődött pocakjukat, addig mi azon gondolkodtunk, hogy oké, esküvő, tök jó... ÉÉÉS? Boldog vagy?
Előre megtervezett séma, és ütemterv alapján élni nem minden esetben egészséges. Ez sem feltétlenül.Diploma pipa, jöhetnek a gyerekek? Nem tudnék így gondolkozni.
Ettől függetlenül jó volt mindenkit látni,de továbbra sem tudok pár embert hova tenni.Meg persze vannak a passzív agresszív arcok, akiket nem is akarok.
Tegnap megint Haraszti volt soron, a tanulság az hogy az angolok nem pontosak, és az időt is húzzák. Ha ez a HÉV elérésén múlik, akkor nem poén:)
De azért sikerült hazaesni, még júliusban.
Jövőhéten Sziget, jó lesz, az mindig jó:)
Most pedig magyarhangya meeting, nagy agyalásokkal,Odeonnal, össze is kell szedni a gondolataimat.
